"A képet édesapám emlékére osztom meg (lassan két éve, hogy elhagyott minket az élők sorából). Ő tartotta szegény kis verebet vigyázva, amíg lefényképeztem. Remélem lelke olyan magasra repült és úgy megkönnyebbült, mint e kis veréb a rabságból. Emléke és szelleme átjárja mindennapjainkat. Szia apu!"
A képen egy kis veréb látható. A szüleim kéményébe keveredett valahogy bele, onnan szedtük ki szegényt. A fotó elkészítése után vígan repült tovább, messze a kéménytől :)
A házi veréb (Passer domesticus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. Olaszország kivételével egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában és Ázsiában több alfaja van. Számtalan területre betelepítette az ember szerte a Földön. Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak. Jelenleg természetes elterjedési területén kívül a következő területeken is él: USA, Kanada, Mexikó, Guatemala, Argentína, Uruguay, Paraguay, Brazília, Chile, Peru, Ecuador, Falkland-szigetek, Kuba, Bermuda-szigetek, Hawaii, Ausztrália, Norfolk-sziget, Új-Zéland, Új-Kaledónia, Vanuatu, Fidzsi-szigetek, Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Kenya, Szomália, Szudán, Zanzibár, Comore-szigetek, Seychelle-szigetek, Mauritius, Réunion, Rodriguez-sziget, Brit Indiai-óceáni terület, Azori-szigetek, Zöld-foki-szigetek. Vannak területek, ahová viszont mindeddig nem sikerült betelepíteni, pedig történtek rá kísérletek. Ilyen területek: Jamaica, a Bahama-szigetek, Szent Ilona, Grönland, a Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Déli-Georgia szigete. A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet választotta az "év madarának" 2007-ben. A mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, olyannyira, hogy például a britek verébkészlete az eredeti létszám 3%-ára csökkent. Az intenzív, ipari jellegû gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentõsen szûkült a faj élettere és táplálékbázisa. Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötétszínű; lába sárgásbarna. Magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra. Nem vonuló. A mezei veréb agrárterületekhez kötõdõ madárfaj, amely apróbb rovarokat és gyommagvakat fogyaszt, fiókáit pedig kizárólag fehérjedús sáskákkal, szöcskékkel, hernyókkal, bogarakkal táplálja. Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva. Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít. Magyarországon ma még erõs állomány, több mint kétmillió pár található, de a riasztó nyugat-európai trend számunkra is figyelmeztetõ jel, hisz a csökkenést sokkal könnyebb megelõzni, mint visszafordítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése