A kép a Hajdú-Bihar megyei Püspökladányban készült egyik jó barátomnál, munkatársamnál. Saját készítésű búbos kemencéje látható rajta. Ő adta meg a kedvet és az ötletet leendő kemencém építéséhez. :)
A kemence az egyik legősibb, ember által épített tűzrakóhely-típus. Általában sütésre, főzésre, pörkölésre vagy egyéb élelmiszerfeldolgozásra használták őseink a mindennapjaikban. A hagyományos "házi kemencék" manapság inkább kulturális összejöveteleken kapnak központi szerepet. A kemence a hagyományos paraszti házakban a szoba konyha felőli falához épült. A nagyobbaknak négyszögletű, a kisebbeknek tojás alakú alaprajzuk volt. Általában a kemencék alá padkát raktak, ezzel emelve meg a kemenceszáj szintjét. Ennek magassága kb 80-100 cm. Ez nemcsak hogy megkönnyítette a munkát, hanem hőszigetelő rétegként is működött. A padka a kemencénél nagyobb alapterületű volt, így erre lehetett ülni, vagy pakolni. A kemencetest háta és a fal között lévő részt hívták kuckónak, vagy sutnak. A kemencetest legtöbbször íves kialakítású. Szinte a tűz meleget adó, és ételt ízesebbé tevő képességének felfedezésével egyidőben jött az emberek igénye a tűz kordában tartására. A barlangban lakó őseink a kezdetben csak a földre rakott tűzhelyet kezdték el kövekkel körbebástyázni. Az ókori Római Birodalomban már építettek falfűtési funkciót ellátó külső tüzelésű kemencéket, amelyek füstjét a helyiségekben álló üreges oszlopok belsejében vezették ki a szabadba. Gyakori volt a légfűtés is. A fűtendő helyiség alá épített tűztér boltíves tetején lyukakat hagytak, amelyen a kiáramló meleg füst és levegő távozott. Fölé kövekből vastag hőtároló réteget emeltek. Az erre épített padlón bedugaszolható lyukak voltak, amit tüzelésnél bedugtak, hogy a füst ne áramoljon a lakóhelyiségbe. Amikor kellőképpen felmelegítették a hőtároló köveket, akkor a tüzet hagyták kialudni, és utána a padlón lévő lyukakat szabaddá tették. A köveken átáramoltatott levegő felmelegedett, és szabadon beáramolhatott a helyiségbe. A 13. század környékén kezdtek kialakulni a mai kemencék. Egyszerű építési módjuk és jó hőtartó képességük miatt terjedtek el Magyarországon is. A 20. században a kültéri kemencék vették át a beltéri, belső tüzelésűek helyét. Sok falu határában közös kemencéket építettek.
Anyaguk szerint
* sár-kemencék
* agyaghurkából épített kemencék
* agyagtégla kemencék
* cserép-kemencék
* vályog-kemencék
* tégla-kemencék
Felhasználási mód szerint
* Sütésre, főzésre használatos kemencék
* Szárításra, pörkölésre használatos kemencék
* Füstölőkemencék
* Ipari égetőkemencék
Építési mód szerint
* épületen kívül eső kemencék
* épületen belüli, belső tüzelésű kemencék
* épületen belüli, külső tüzelésű kemencék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése