Sóstói Múzeumfalu, Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdő A múzeum a megye jellegzetes tájait, a nyírség, a Rétköz, Szatmár és Bereg megye, a Nyíregyháza környéki bokortanyák építkezési szokásait, néphagyományiat mutatja be egy teres-utcás, középkori eredetű településforma keretében.
A képen a barabási iskolát láthatjuk.
A műhelysor mögött emelkedik a faluközpont egyik legnagyobb épülete, a Barabásról áttelepített iskola. A zsindelytetős, tornácos, vályogfalú épület valószínűleg három ütemben nyerte el mai formáját: nem tudni, hogy a helyi református egyházi gondnoki számadások szerint 1851-ben készült iskolaépületből mi maradt meg az 1878-as építkezés idején, amikor is a ma is látható épület bal oldali termét, valamint a tanítói szobát és a pitvart építtette az egyház. A gyereklétszám szaporodása miatt 1897-ben újabb tanteremmel bővítették az épületet; valószínű, hogy ekkor kapta az iskola az egész udvari homlokzat előtt végighúzódó tornácot és a véghomlokzat klasszicista vakolatdíszítését. A bal oldali teremben egy hatosztályos iskola osztálytermét rendezték be a két világháború közti időszaknak megfelelően. A három oszlopban elhelyezett padsorok 2-3-4 személyesek, ahol a tanulók életkoruknak megfelelően foglaltak helyet. Egy ilyen méretű osztályteremben közel 60 egynemű gyerek hallgatta az egyetlen tanító magyarázatait (ugyanis külön teremben tanították a fiúkat és külön a leányokat). A falakon korabeli térképek és szemléltető képek láthatók, közülük igen érdekes Szatmár vármegye „domború” térképe az 1930-as évekből, valamint két zománcozott olvasótábla. A bútordarabok közül figyelmet érdemel a „községi könyvtár” feliratot viselő szekrény, amely a falusi kölcsönkönyvtárnak adott helyet. A teremben álló nagyméretű vaskályha a kaláni vasöntődében készült a 19-20. század fordulója tájékán. Az előtérben – a gyerekek higiéniai ellátását biztosítandó – helyeztek el egy bádoglemezből készült, állványos kézmosót. A falakon körben – miként az osztályteremben is – a tanulók ruhadarabjainak felakasztására szolgáló fogasok találhatók, felül egy 1966-ban az újléta-ligeti iskolából elballagó 8. osztály tanulóinak tablója látható. A tanítói szoba (mely egy időben bankfiókként is működött, lévén a tanító a helyi bankmegbízott) szintén korabeli bútorzatot kapott. Érdemes szemügyre venni az ajtó mögött álló díszes vaskályhát és a falon függő zenélő történelmi képet. A nagyobbik osztályteremben (ami eredetileg a leánytanulók tanterme volt) „Barangolás régmúlt iskolákban” címmel állandó iskolatörténeti kiállítás látható. A megye elemi iskoláztatásának történetét tablókon és tárlókban elhelyezett dokumentumok (füzetek, könyvek, szemléltető eszközök és képek) segítségével mutatjuk be; ezek a 19. század végétől az 1960-as évekig terjedő időszakot ölelik fel. Az üveges szekrényekben különböző szemléltető eszközök, a falakon színes szemléltető képek és ábécék ölelik fel a rég- és közelmúlt oktatástörténetét. Külön egység szól a tanítókról, bemutatja az általuk használt eszközöket, módszertani könyveket és folyóiratokat. Figyelmet érdemel az egy tablóból és egy vitrinből álló kiállítási egység: Ács Lászlóné Nagy Emma tanítónő életútját kíséri végig fotók, dokumentumok és tárgyi emlékek segítségével elemi iskolás korától egészen a gyémántdiploma megkapásáig. Külön vitrinben a megye középiskoláinak dokumentumaiból (tankönyvekből, füzetekből) készült válogatás tekinthető meg. Az iskolaudvar iskolával szemközti végét L alakban keretezi egy hódfarkú cseréppel fedett szín, mely kézműves bemutatók, foglalkozások, rendezvények helyszíne. Az udvar faluközpont felé eső részét zárja le a Nyíregyháza belvárosából származó, nagyméretű fedeles kis- és nagykapu. Az apácaráccsal díszített deszkakapu magasságát úgy szabták meg, hogy azon egy megrakott szekér is beférjen. A kapu mellé került az eredetileg szintén Nyíregyházáról származó öntöttvas kút, melynek felesleges vize egy szép formájú öntöttvas kifolyóba ömlött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése