A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. 3 alrend, 111 család és mintegy 40 000 faj tartozik közéjük.
A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. 3 alrend, 111 család és mintegy 40 000 faj tartozik közéjük. Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki. Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse. Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik. A selymet felhasználják még közlekedésre, fészekkészítésre, sperma tárolására és az áldozat becsomagolására. Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak. Mindössze 200 faj ismert, melynek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb méretű pókok marása fájdalmas, de maradandó károsodást nem okoz. A pókok a világnak minden részén előfordulnak. 1973-ban a Skylab személyzete 2 pókot vitt fel az űrbe, hogy azok hálószövési technikáját vizsgálják súlytalansági állapotban. Szőrözött testüket és hosszú lábaikkal félelmet és csodálatot is keltenek. Egy rovarhoz hasonlóan a póknak is ízelt lábai, valamint kemény testpáncélja van. Minden pók nyolc lábbal rendelkezik, habár néhány hangyautánzó az első párt az antenna imitálására használja. Szemük egyszerű, nem összetett lencséből áll, ezért a legtöbbjük csak a sötét/világos átmenetet képes megkülönböztetni. Tapogatóval is megáldotta őket a természet, amely a táplálék elfogyasztásában segíti őket. Ez több fajnál is módosuláson esik át, és az így a kialakuló faj specifikus szerv a párzásban is fontos szerepet tölt be. Mivel nem rendelkeznek antennával, az ingerek felvételére a lábaikon lévő sörtéket használják. Ezek az ingerek lehetnek hangok, rezgések, és a légmozgásból adódó apró nyomásingadozások is. A pókok nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy az elejtett zsákmányt megrágják. Ehelyett, mint a legtöbb pókszabású élőlény, a préda elfolyósított belső részét szívják ki. Képesek elfogyasztani a saját selymüket is. A legtöbb esetben nyolc szemmel rendelkeznek, amelyek jellegzetes elhelyezkedési mintázata a fajok azonosításában is jelentős. A Haplogynae családba tartozók hat, a Tetrablemma családba sorolhatók négy, míg a Caponiidae tagjai csak kettővel rendelkeznek. Néha az egyik pár szem sokkal fejlettebb, mint a többi, de az is előfordul, hogy nem is rendelkeznek látószervvel, mint a barlanglakó fajok. Néhány család vadászó pókjai, mint az ugrópókok és a farkaspókok azonban kitűnő látással rendelkeznek. Az ugrópókok még a színeket is képesek megkülönböztetni. Az emésztés külső és belső is lehet. A legtöbb pók rendelkezik erős emésztőnedvvel, amelyet az elkábított zsákmányba fecskendez. Ez az erős váladék feloldja a préda szövetállományát. Ezek után a pók egyszerűen kiszívja, az elfolyósodott szerveket. A legerősebb emésztőnedvvel rendelkező fajok nem csak a lágy szöveteket képesek feloldani. A pókok csupán folyékony halmazállapotú táplálékot vesznek fel. Sok pók selyembe bugyolálja az elfogott élőlényt, ezzel időlegesen elraktározza, hogy majd egy későbbi időpontban elfogyaszthassa azt. Továbbá képesek saját selymük elfogyasztására is. A fonószemölcsöket leszámítva a hasi rész nem tartalmaz egyéb függeléket. A fonószemölcsök egytől négy (általában három) egységből felépülő mozgatható nyúlványok, számuk 2 és 8 között változik. A fonószemölcsökön különböző szövőcsévék találhatók, melyek a szövőmirigyek által termelt fehérjeváladékot keverik össze. A keverék összeállítása határozza meg a pókfonal fizikai tulajdonságait. A kerekhálós pókok (Araneoidea) képesek ragadós fonalak előállítására is. Ide tartoznak az általunk is jól ismert keresztespókok, törpepókok és vitorláspókok is. Egyes keresztespókok a tipikus kerekháló helyett egy fonálon ragadós labdacsot lengetnek, lasszóként használva fogják el a kiszemelt zsákmányt. Sok pók faj létezik, és ezek vadászati stratégiája is eltérő. Ennek ellenére mindegy, hogy rovart, halat, kisebb emlősöket, vagy madarat tekintenek zsákmánynak, az biztos, hogy ha kapcsolatba kerülnek, a pók marni fog. A harapás először is fájdalmat és mechanikai roncsolódást okoz a szövetekben, ami, minél nagyobb a pók, annál súlyosabb. Másodsorban mérget is befecskendezhetnek a csáprágókon keresztül. Az özvegypókok idegmérget fecskendeznek be, ami szétterjedve a szervezetben befolyásolja az életfunkciókat. Megint más mérgek a harapás közelében lévő szövetek elhalásához vezetnek. A barna remetepók által termelt nekrotoxin a sejthártyák degradálódását idézik elő. A nagyobb testű áldozatok, amelyek nem pusztulnak el a csípés után, még hosszú ideig viselni fogják a testükön a harapás jegyeit: a nagyméretű léziós nyomokat. Habár a pókok többsége nem folytat növényevő életmódot, egyes fajok növényekkel is táplálkoznak, illetve némelyek, mint az Anyphaenidae, Corinnidae, Clubionidae, Thomisidae és a Salticidae családok tagjai, növényi nektárt is fogyasztanak. Egyes pókok tölcsér alakú, míg mások spirális, kerek alakú hálót szőnek. Maga a háló lehet ragadós, illetve bolyhos-vattaszerű. A hálók többsége a vertikális, míg kisebb hányada a horizontális síkban feszül ki. A vízszintesen kifeszített hálók felett szabálytalan gubancokat lehet találni. Ennek célja nem más, mit a repülő rovaroknak a lenti hálóba való juttatása, továbbá védi a pókot a levegőből lecsapó ragadozóktól, mint például a madaraktól. Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében várakozik, hogy egy rovar beleessen. A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli. Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése