Tűztánc

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A kép egy jól sikerült főzés alkalmával készült.

A tűz fizikai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. Közvetlen hatása, az égés, a szerves anyagokat visszafordíthatatlan folyamattal elbomlasztja. A tűz általában az oxidációs folyamat kísérőjelensége. Önfenntartó folyamat. Az égés feltételei: * éghető anyag, * égést tápláló közeg és * gyulladási hőmérséklet. A természetes környezetben megkülönböztetnek felszíni, talaj- és koronatüzet. A felszíni tűz az, amelyik a fű- és cserjeszintet éri, összességében ez okozza a legnagyobb károkat. Ha az égési folyamat már a végéhez közeledik, mert kevés az égnivaló, talajtűzzé megy át, mely parázslik, de ha égnivalót talál, fellobban és tovább terjed. A koronatűz, mely a fák lomjbait is eléri, szerencsére ritka, de ez a legpusztítóbb a tűz kialvása utáni állapotokat tekintve. Az első tüzek egyidősek a növényvilág szárazföldi létével. Tüzeket okozhat villámcsapás, vulkánkitörés. A tűz azonban korántsem kizárólag pusztító jellegű. A természet körforgásában részt vesz azáltal, hogy termékeny hamuzsír kerül általa a talajba. Bizonyíték van arra, hogy a homo erectus már 790 ezer évvel a jelenkori ember, a homo sapiens előtt használta a tüzet.[1][2] A homo erectus azonban kihalt, s a homo sapiens vette át a helyét. A tűz nagyon fontos szerepet töltött be az emberré válás folyamatában. A beszéd és a tárgyhasználat mellett a tűz megszelídítése emelte ki az állatvilágból. XX. századi kutatások szerint az első lépcső a tűz domesztikációja felé a passzív tűzhasználat volt. Egy-egy tűzvész után ehető gyümölcsök és élve megsült állatok maradtak hátra, melyeket az ember megtalált (hasonlóképp tesznek egyes őserdei ragadozók is, akik a hamuban szerencsétlenül járt rágcsálókat keresgélnek.) A félelem a tűztől csak ezután következett. Lassan megtanulta kordában tartani, elkövetkezett az aktív tűzhasználat ideje, mely napjainkig is tart. A tűz feletti uralom a civilizáció egy formáját tette lehetővé. Magával vont ugyanis szociológiai változásokat is. Több ezer év elteltével ennek köszönhetően alakult ki a földművelés és a földművelő osztály nélküli társadalom. A földművelésben - a közhiedelemmel ellentétben - szintén jelentős volt a tűz szerepe. Mielőtt a vándorló csoportok letelepedtek, felégettek bizonyos földterületet, amit később megműveltek. Hosszú időbe telt, mire ezt az irtásos-égetéses földművelés helyett eljött az egymással területért harcoló csoportok ideje. Fontos szerepe volt a tűznek abban is, hogy az ember táplálkozása gyökeresen megváltozott. A főzés folyamatával megszűnnek a különben mérgező növények méreganyagai, a kemény rostszálak megpuhulnak, a hús tartósabbá válik, mintha nyersen maradna. A tűz megfoghatatlansága hatott a különböző korok gondolkodására is. A négy alapelem közé, a víz, a föld és a levegő mellé a tüzet tették, ugyanolyan fontosnak tartva. Kínában a tűz az öt elem egyike. Az óperzsa vallásalapító, Zarathusztra gondolatkörében is fontos szerepet játszik a tűz. Egyiptomban a főnixmadár, mely elégeti magát s hamvaiból feltámad, az öröklét jelképe. A különböző népek mítoszai nagyjából egyeznek abban, hogy a tűz isteni kiváltság volt, s hősnek tekintik azt, aki ellopta, a görög mitológiában például Prométheuszt. A tűz a megtisztulás szimbóluma is, a kereszténység gondolatvilágában tisztítótűz formájában jelenik meg, de a tüzet a Pokolhoz is társítják. A középkorban babonás elemek jelentek meg, azt tartották, hogy a boszorkánynak nem fáj a tűz lángja, mert nem kiabál, mikor meggyújtják a máglyát. Ennek azonban az a magyarázata, hogy a füsttől nem látszott, hogy a boszorkánynak kikiáltott egyént tűzgyújtás előtt megfojtották.