Sóstói Múzeumfalu, Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdő A múzeum a megye jellegzetes tájait, a nyírség, a Rétköz, Szatmár és Bereg megye, a Nyíregyháza környéki bokortanyák építkezési szokásait, néphagyományiat mutatja be egy teres-utcás, középkori eredetű településforma keretében.
A képen a szárazmalmot láthatjuk.
Az orsó formájú faluközpont nyugati végében áll az 1930-as évek végén a Szatmár megyei Matolcson lebontott szárazmalom hatalmas épülete. Rekonstrukciójának terveit Buzás Miklós készítette korabeli fényképek és Sőregi János – egykori debreceni múzeumőr – leírása alapján. A hatalmas kerengősátorból és annál jóval kisebb malomházból álló épületegyüttes a 19. századi falvak és városok meghatározó épülete volt. A települések nagyságától függően egy vagy több is működött belőlük, s őrölte a lakosság gabonáját. A náddal fedett matolcsi malom szerkezete – legtöbb társához hasonló módon – fenyőfa deszkákból és gerendákból készült. Lovak vagy ökrök hajtották a kerengősátorban lévő, nagy átmérőjű, fafogakkal ellátott kerengőt, mely áttétellel hozta forgásba a malomházban elhelyezett őrlőkövek alatti orsót. Az őrlési díjat fajtánként elkülönítve, zárral ellátott hordókba vagy többrekeszes vámtartó hombárba gyűjtötték. A malomházban lévő hombár eredetileg a hajdani barabási szárazmalom berendezéséhez tartozott. A lakattal lezárt láda tetején lyukak szolgáltak a vámgabona beöntésére. Kinyitni csak a malomtulajdonos jelenlétében lehetett. A hombár tetején láthatós vékasorozat (egyvékás, félvékás, negyedvékás, nyolcadvékás vagy köpéce) a hajdani nagy hírű tarpai kéregvékákat képviseli múzeumunk gyűjteményében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése