A Mátrai Erőmű Zrt. (névváltozat: Mátravidéki Hőerőmű) az 1950-es évek Magyarországának egyik legnagyobb és legkorszerűbb széntüzelésű hőerőműve volt Lőrinciben. Működése a fenti név alatt 1995-ben megszűnt.
A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság és a Magyar Villamossági Részvénytársaság egyesülésével megalakult Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt. — a növekvő villamosenergia-igények miatt — 1940-ben új erőmű építésébe kezdett. A beruházás helyszínének a Heves megyei Lőrinci község déli részét választották ki. Az erőmű mellé korszerű lakótelep és a Zagyva folyó által táplált hűtőtó-rendszer is épült. Az erőmű a Mátra délnyugati lejtőin megnyitott Petőfibánya lignitjére települt. A beszállítás drótkötélpályás csillékkel történt. A főberendezésekkel felszerelt erőmű a II. világháború végén szovjet katonai fennhatóság alá került. Gépeit leszerelték és háborús jóvátételként 1945-ben és 1946-ban a Szovjetunióba szállították. A Gazdasági Főtanács már 1947. január 3-án határozatot hozott az erőmű építésének befejezéséről. 1949. július 1-én megalakult a Mátravidéki Erőmű Vállalat. A nehéz gazdasági körülmények között folyatott beruházás,majd az erőmű üzembe helyezése „számos meglepetéssel szolgált”. Mindazonáltal a hazai gépgyártásra és a hazai szénre alapozott fejlesztés sikerrel járt: a villamosenergia-szolgáltatás 1949. július 25-én megindult. 1954-re a kezdeti üzemzavarokat kiküszöbölve a 128 MW-os beépített kapacitásával (a Kelenföldi Erőmű mellett) Magyarország akkori legnagyobb erőműveként működött a Mátravidéki Erőmű. Szénportüzelésű, gyűjtősínes kondenzációs alaperőmű (1949-1983), 8 db 110 t/h kapacitású gőzkazánnal és 4 db 32 MW teljesítményű gőzturbinával. 1973-ban megszűnt a lignitbeszállítás, ezt megelőzően néhány kazánt tiszta olajtüzelésre állították át. A hazai erőműpark korszerűsödésével, a környező, jövedelmezően kitermelhető szénvagyon kimerülésével a Mátravidéki Erőmű üzemeltetése gazdaságtalanná vált. 1984. január 1-től megszűnt a villamosenergia-termelés. Két kazánt a helyi hőigények kielégítése érdekében hőszolgáltató kazánná alakítottak át, majd ezeket három kisebb (10 t/h gőzkapacitású), de jobb hatásfokú kazánnal váltották ki. A Mátravidéki Erőmű egy ideig még a visontai Mátrai Erőmű Rt. (korábban: Gagarin Hőerőmű Vállalat), illetve az Erőműkarbantartó Vállalat (ERŐKAR) telephelye volt, majd a cég 1995-ben megszűnt. A telephelyet 1995-ben a Magyar Villamos Művek (MVM) vásárolta meg a Mátrai Hőerőmű Rt.-től. A meglévő infrastruktúra hasznosításával 1997-től egy 170 MW névleges teljesítményű gázturbinás erőmű beruházását kezdte meg az MVM. A beruházás befejezése (2000 májusa), és a gázturbina üzemeltetése az 1999-ben alapított GTER Gázturbinás Erőműveket Üzemeltető és Karbantartó Kft. (később: MVM GTER Gázturbinás Erőmű Zrt.) feladata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése