Sóstói Múzeumfalu, Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdő A múzeum a megye jellegzetes tájait, a nyírség, a Rétköz, Szatmár és Bereg megye, a Nyíregyháza környéki bokortanyák építkezési szokásait, néphagyományiat mutatja be egy teres-utcás, középkori eredetű településforma keretében.
A képen egy kádár műhelyt láthatunk.
A bodnárok (más kifejezéssel kádárok vagy pintérek) fából készített használati tárgyakat előállító mesteremberek voltak. Bodnárok készítettek többek között vödröket, köpülőket, puttonyokat, hordókat, kádakat. A bodnár mesterség Magyarország fában gazdag területein (például Nógrád megye) volt számottevő. Magda Pál a 19. század elején írja, hogy Nógrádban számottevő paraszt bodnáros munkák készítésével is foglalkozik. Vályi András a nógrádi Brezó falujáról pedig azt írta: "nevezetesek erdei, melyekből mind a kerékjártók, mind a bodnárok nem kevés hasznot vésznek, minthogy még Pestre is elhordattatnak". Fényes Elek Magyarország geográfiai szótárában a Pozsony vármegyei Modor szabad királyi város bodnárairól írja, hogy apró sörös hordóikat Pozsonyba hordják eladásra. A hegyaljai borkereskedelem egyik központjában, Mádon a bodnárcéh már 17. században tekintélyes testület. 1775-ben Csapó József Új füves és virágos magyar kert című munkájában említi, hogy a bodnárok munkájuk során hordók fenekeit buzogányfűvel fogatják össze. 1818-ban adták ki Mokry Benjamin: Az európai manufaktúrák és fábrikák mesterség míveik című munkáját, amelyben a bodnárok munkájáról a következőket írta: "A bodnárok az úgy neveztetni szokott donga vagy duga fákból sok, mindenféle, házhoz és pinzéhez való faedényeket készítenek úgymint: kisebb s nagyobb boros hordókat, tonnákat, vékákat, kupákat stb. A nagy és kisebb nemű hordók rendszerént tölgyfa- dongából csináltatnak; de vagynak olyak is, nevezetesen a vajnak, szappannak stb. valók, amellyek bükkfa dongákból készíttetnek. Némely országokban rendkívűl való nagyságú boroshordók találtatnak. Ezek között, amennyire tudhatjuk, legnagyobbak: a königsteini (a volt Mainzi Választó-fejedelemségben) a heidelbergi (alsó Palatinatusban) és a tatai (Magyarországon Komárom vármegyében Gróf Eszterházy János pincéjében). Ennek a' nagy, magyar bodnárremekműnek hossza mintegy 3 öl 2 lábnyi; és nyolcavnöt dongákból (…) van összeszerkesztve, amellyek a kroáciai erdőségekből veszik eredetüket. (…) Többnyire a bodnár munkák, a tengermelléki és kereskedő városokban készíttetnek." A 19. század hétköznapjaiban az árucikkek mennyiségét, tömegét szokás volt a bodnáriparosok adott termékei alapján számon tartani. Például a Hegyalján a bodnárok ún. gönci hordókat gyártottak, így a borkereskedők nemcsak ebben szállítottak, de ebben is számoltak. Bodnár, kádár, pintér céhek az egész országban működtek. Céheik tárgyi emlékeit az érintett helyi múzeumok őrzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése