Vörösmarty Fogadó

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A 24-es főút mentén, Mátraházától 2, Budapesttől 100 km-re, kedvelt turistautak mentén, megújult külsővel, felújított épületekkel várja régi és új vendégeit a turistaház. 

Az Országos Kéktúra Magyarország északi tájain végighaladó, jelenleg az Írott-kőtől Hollóházáig tartó folyamatos, jelzett turistaút. Nemcsak Magyarország, de Európa első hosszútávú turistaútja is. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrával és az Alföldi Kéktúrával egy kört alkot, melyet Országos Kék Körnek is neveznek. 20.sz. túra: Mátraverebély – Mátraháza állomáshelyét képezi a Vörösmarty Fogadó, mely pecsételő hely is egyben.

Tükröm tükröm

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A kép Hajdú-Bihar megyében Sárrétudvari és Báránd között egy régi "kastélykert" -ben készült. Egy régi ásott kutat láthatunk rajta.

A kút ivóvízellátás céljából készített mesterséges vízgyűjtő neve. A kutakból kinyerhető vizekre, ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint az ivóvízre. A vizet felületi talajvízből, vagy mélyebb rétegű, úgynevezett mélységi mesterséges kutakból nyerik. A felületi talajvíz minősége változó, csak akkor használható fel, ha mélyen fekszik, és a domborzati alakulatok biztosítják az állandó áramlást, és a talaj szűrőképessége is megfelelő. Ilyen esetben a víz állandó mozgásban van (cserélődik), ez teszi alkalmassá ivóvízként felhasználását. A felületi talajvizek gyűjtésére két féle módon készítenek kutakat, melyek közül a képen látható kút az: * Aknás kút, amikor ásott kutat készítenek, melynek falát téglával, vagy betongyűrűkkel rakják ki. Ha kút mélysége a talajvízszintjét eléri, akkor még 2-3 m mélyre tovább ásnak. Ha ez a mélység a vízszigetelő agyagréteget nem éri el, akkor ún. lebegő-kútról, ha a szigetelő réteget eléri akkor teljes kútról beszélünk. Ez utóbbi esetben az alsó betongyűrűnek, vagy egyéb falazatnak vízáteresztőnek kell lennie, hogy a víz áramolhasson, cserélődhessen. A felső betongyűrű peremének a talaj felszíne felett legalább 30 cm-re kell lennie és a felső 1,5 m-es részét körben a csapadékvíz, és a szennyező anyagok bemosódásának meggátolása miatt agyaggal kell bedöngölni. Ajánlatos a kutak felső részét lezárni, mert a vödrös, ún. (kerekeskutakba) belekerülhet por, szemét, de a vödröt piszkos kézzel megfogva is elszennyezhető a kút. A jól megtervezett és kiépített kút, minden szennyező forrástól, (ól, istálló, pöcegödör, trágyadomb, árok, vagy vízelvezető csatorna), legalább 20 m-re a talajvíz áramlásával ellentétes irányú, és a felszínen a magasabban helyet elfoglaló, de a már meglévő öreg kúttól is legalább 15 m-re legyen. A kút közelében mosni, állatokat tartani, vagy itatni nem ajánlott. Ha mégis szükséges, az itatót legalább 5 m távolságba kell elhelyezni. Időnként az ilyen kutakat tisztítani kell, amit a teljes víz kiemelésével, a kút aljának tisztításával, zúzottkő, vagy kavics réteg elhelyezésével és fertőtlenítéssel kell elvégezni.

Tűztánc

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A kép egy jól sikerült főzés alkalmával készült.

A tűz fizikai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. Közvetlen hatása, az égés, a szerves anyagokat visszafordíthatatlan folyamattal elbomlasztja. A tűz általában az oxidációs folyamat kísérőjelensége. Önfenntartó folyamat. Az égés feltételei: * éghető anyag, * égést tápláló közeg és * gyulladási hőmérséklet. A természetes környezetben megkülönböztetnek felszíni, talaj- és koronatüzet. A felszíni tűz az, amelyik a fű- és cserjeszintet éri, összességében ez okozza a legnagyobb károkat. Ha az égési folyamat már a végéhez közeledik, mert kevés az égnivaló, talajtűzzé megy át, mely parázslik, de ha égnivalót talál, fellobban és tovább terjed. A koronatűz, mely a fák lomjbait is eléri, szerencsére ritka, de ez a legpusztítóbb a tűz kialvása utáni állapotokat tekintve. Az első tüzek egyidősek a növényvilág szárazföldi létével. Tüzeket okozhat villámcsapás, vulkánkitörés. A tűz azonban korántsem kizárólag pusztító jellegű. A természet körforgásában részt vesz azáltal, hogy termékeny hamuzsír kerül általa a talajba. Bizonyíték van arra, hogy a homo erectus már 790 ezer évvel a jelenkori ember, a homo sapiens előtt használta a tüzet.[1][2] A homo erectus azonban kihalt, s a homo sapiens vette át a helyét. A tűz nagyon fontos szerepet töltött be az emberré válás folyamatában. A beszéd és a tárgyhasználat mellett a tűz megszelídítése emelte ki az állatvilágból. XX. századi kutatások szerint az első lépcső a tűz domesztikációja felé a passzív tűzhasználat volt. Egy-egy tűzvész után ehető gyümölcsök és élve megsült állatok maradtak hátra, melyeket az ember megtalált (hasonlóképp tesznek egyes őserdei ragadozók is, akik a hamuban szerencsétlenül járt rágcsálókat keresgélnek.) A félelem a tűztől csak ezután következett. Lassan megtanulta kordában tartani, elkövetkezett az aktív tűzhasználat ideje, mely napjainkig is tart. A tűz feletti uralom a civilizáció egy formáját tette lehetővé. Magával vont ugyanis szociológiai változásokat is. Több ezer év elteltével ennek köszönhetően alakult ki a földművelés és a földművelő osztály nélküli társadalom. A földművelésben - a közhiedelemmel ellentétben - szintén jelentős volt a tűz szerepe. Mielőtt a vándorló csoportok letelepedtek, felégettek bizonyos földterületet, amit később megműveltek. Hosszú időbe telt, mire ezt az irtásos-égetéses földművelés helyett eljött az egymással területért harcoló csoportok ideje. Fontos szerepe volt a tűznek abban is, hogy az ember táplálkozása gyökeresen megváltozott. A főzés folyamatával megszűnnek a különben mérgező növények méreganyagai, a kemény rostszálak megpuhulnak, a hús tartósabbá válik, mintha nyersen maradna. A tűz megfoghatatlansága hatott a különböző korok gondolkodására is. A négy alapelem közé, a víz, a föld és a levegő mellé a tüzet tették, ugyanolyan fontosnak tartva. Kínában a tűz az öt elem egyike. Az óperzsa vallásalapító, Zarathusztra gondolatkörében is fontos szerepet játszik a tűz. Egyiptomban a főnixmadár, mely elégeti magát s hamvaiból feltámad, az öröklét jelképe. A különböző népek mítoszai nagyjából egyeznek abban, hogy a tűz isteni kiváltság volt, s hősnek tekintik azt, aki ellopta, a görög mitológiában például Prométheuszt. A tűz a megtisztulás szimbóluma is, a kereszténység gondolatvilágában tisztítótűz formájában jelenik meg, de a tüzet a Pokolhoz is társítják. A középkorban babonás elemek jelentek meg, azt tartották, hogy a boszorkánynak nem fáj a tűz lángja, mert nem kiabál, mikor meggyújtják a máglyát. Ennek azonban az a magyarázata, hogy a füsttől nem látszott, hogy a boszorkánynak kikiáltott egyént tűzgyújtás előtt megfojtották.

Veréb a kéményből

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

"A képet édesapám emlékére osztom meg (lassan két éve, hogy elhagyott minket az élők sorából). Ő tartotta szegény kis verebet vigyázva, amíg lefényképeztem. Remélem lelke  olyan magasra repült és úgy megkönnyebbült, mint e kis veréb a rabságból. Emléke és szelleme átjárja mindennapjainkat. Szia apu!"

A képen egy kis veréb látható. A szüleim kéményébe keveredett valahogy bele, onnan szedtük ki szegényt. A fotó elkészítése után vígan repült tovább, messze a kéménytől :)

A házi veréb (Passer domesticus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. Olaszország kivételével egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában és Ázsiában több alfaja van. Számtalan területre betelepítette az ember szerte a Földön. Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak. Jelenleg természetes elterjedési területén kívül a következő területeken is él: USA, Kanada, Mexikó, Guatemala, Argentína, Uruguay, Paraguay, Brazília, Chile, Peru, Ecuador, Falkland-szigetek, Kuba, Bermuda-szigetek, Hawaii, Ausztrália, Norfolk-sziget, Új-Zéland, Új-Kaledónia, Vanuatu, Fidzsi-szigetek, Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Kenya, Szomália, Szudán, Zanzibár, Comore-szigetek, Seychelle-szigetek, Mauritius, Réunion, Rodriguez-sziget, Brit Indiai-óceáni terület, Azori-szigetek, Zöld-foki-szigetek. Vannak területek, ahová viszont mindeddig nem sikerült betelepíteni, pedig történtek rá kísérletek. Ilyen területek: Jamaica, a Bahama-szigetek, Szent Ilona, Grönland, a Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Déli-Georgia szigete. A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet választotta az "év madarának" 2007-ben. A mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, olyannyira, hogy például a britek verébkészlete az eredeti létszám 3%-ára csökkent. Az intenzív, ipari jellegû gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentõsen szûkült a faj élettere és táplálékbázisa. Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötétszínű; lába sárgásbarna. Magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra. Nem vonuló. A mezei veréb agrárterületekhez kötõdõ madárfaj, amely apróbb rovarokat és gyommagvakat fogyaszt, fiókáit pedig kizárólag fehérjedús sáskákkal, szöcskékkel, hernyókkal, bogarakkal táplálja. Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva. Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít. Magyarországon ma még erõs állomány, több mint kétmillió pár található, de a riasztó nyugat-európai trend számunkra is figyelmeztetõ jel, hisz a csökkenést sokkal könnyebb megelõzni, mint visszafordítani.

Tyúksorban

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

Édesanyám tyúkjai lefekvéshez készülődve. :) 

Petőfi Sándor:Anyám tyúkja Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodácsol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsűlje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. - Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled, Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberűl szolgáltál, Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhusra, Élj a tyúkkal barátságba'... Anyám egyetlen jószága. 

A házityúk (Gallus gallus domesticus) a bankivatyúk háziasított változata, amely a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozik. Gazdaságilag a baromfikhoz sorolják őket. Mind húsát, mind tojásait előszeretettel fogyasztják az emberek. Mára számos tyújfajtát kitenyésztettek. A hímivarú házityúkot kakasnak nevezik, az ivartalanított formája a kappan. A nőivarú házityúk a tojó. Kicsinye a csibe, a „kamasz”, növendék nőivarú házityúk a jérce vagy csirke. A tojásokon ülő tojó a kotlós. A házityúk súlya 0,5-5-7 kg-ig terjedhet. A kakas rendszerint nehezebb a tojónál. A törpékhez az 500 és 1200 g körüli fajtákat sorolják. Megkülönböztetnek még közepes és nagy testű fajtákat. A tyúkoknak egy különlegességük a tarajuk, melynek igen sokféle megjelenési formája lehet (egyszerű, rózsa, borsó, szarv, stb.). A kakasok taraja nagyobb, mint a tojóké. A tyúkok ivari dimorfizmusát erősíti még a kakasok többnyire legyezőszerű farktolla. Csüdnek a láb tollmentes részét nevezik. Bár egyes fajtáknál ez is lehet tollas, például cochin, melyeknél a tollazottság még az ujjakra is ráfut. A tyúkoknál három ujj előrenéz, a negyedik hátra. Egyes fajták különlegessége, hogy öt ujjuk van (például német lazac tyúk), ez esetben kettő néz hátra. Az idős kakasok egy ún. „sarkantyúval” rendelkeznek, mely valamiféle fegyver szerepét tölti be támadásoknál. Ez a sarkanyú idős kakasoknál igen hosszúra és hegyesre nőhet. A tolltakarónak igen nagy a sokfélesége, egész sor színben és rajzolatban fordul elő. Vannak különleges tollképződmények is, mint például a selyem tyúkoknál vagy borzas, mint például a chabó tyúkfajtanál. Többnyire a kakas a díszesebb tollazatviselő. A tyúk rendszerint évente őszkor váltja a tollát (vedlés). Az új őszi tollruhában a legszebb a tyúk és többek között ezért éppen télen vannak a baromfi kiállítások is. Itt fajtára jellemző leírások szerint értékelik és pontozzák a tyúkokat. Év közben főleg a kakas „taposása” alatt szenved a tojók tollazata. Némely csoportokban olykor teljesen kopasz hátú tojókat is meg lehet figyelni, ami a taposás eredménye. Amennyiben a tollazat a csüdig, ill. az ujjakig ér, szakmegnevezéssel „gatyának” hívják. Lehet még bóbitájuk, szakálluk is. Mivel a tyúknak hiányzik a jó térlátása a megfelelő látási szög hiánya miatt, ezét kénytelen sétálás közben a fejét előre-hátra mozgatni és így feltérképezni a környezetét, mint a legtöbb madár.

Tavaszi hadjárat

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

 

A kép a Hajdú-Bihar megyei Bárándon készült. Kossuth Lajos sárréti átutazásának emlékére 1849-2009 /160év/ megemlékezés volt a község főterén található Kossuth-szobornál. A szoborról tudni kell, hogy Hazánkban a harmadik Kossuth Lajos szobort Bárándon avatták fel Szabó József református lelkész indítványára. 1896 március 15-én leplezték le. Az ünnepségen részt vett Kossuth fia, Kossuth Ferenc is. A mellszobor a középkorú finom, de mégis energikus arcú államférfit állítja elénk. Kossuth Ferenc megkapta Báránd díszpolgára címet.

Kiskakas

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A kakas jellegzetes „kikiriki” vagy „kukurikú” hangja a terület megjelölésére szolgál és ezt kukorékolásnak hívják. Többnyire reggel, napfelkelte előtt kukorékol a kakas, délkörül és este. A kakaskukorékolást a rómaiak időmeghatározásra használták; ha meghallották a kukorékolást, azt jelentette, hogy pontosan éjfél és napfelkelte között jár az idő.

A Kiskakas gyémánt félkrajcárja: Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szemétben, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár. Meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki: - Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat. - Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak. De a török császár erovel is elvette tole, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni: - Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta: - Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megharagudott erre a török császár. - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba. A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban: - Szídd fel, begyem, a sok vizet, szídd fel, begyem, a sok vizet! - Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból. A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába. - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égo kemencébe. A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égo kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! - Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba. - Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Még nagyobb méregbe jött erre a török császár. - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méheskasba, hadd csípjék agyon a darazsak. A szolgáló belevetette a kis kakast a méheskasba. Ott megint elkezdi a kis kakas: - Szídd fel, begyem, a darázst; szídd fel, begyem, a darázst! Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába. - Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele. - Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bo bugyogóm fenekébe. Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bo bugyogója fenekébe. Akkor a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát! A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár. - Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast; vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját! Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga nótáját: - Szídd fel, begyem, a sok pénzt, szídd fel, begyem, a sok pénzt! Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belole, máig is él, ha meg nem halt. 

Kakas: A hímivarú házityúkot kakasnak nevezik, az ivartalanított formája a kappan. A kakas rendszerint nehezebb a tojónál. A tyúkok ivari dimorfizmusát erősíti még a kakasok többnyire legyezőszerű farktolla. Az idős kakasok egy ún. „sarkantyúval” rendelkeznek, mely valamiféle fegyver szerepét tölti be támadásoknál. Ez a sarkanyú idős kakasoknál igen hosszúra és hegyesre nőhet. A kakasnak jellegzetes udvarlási viselkedése van, szabályosan táncikál a tojó előtt, miközben egyik szárnyával megérinti a földet, majd felugrik a tojó hátára. A kopuláció közben megfigyelhető, hogy a kakas csőrével a tojó fej vagy nyaki tollazatába kapaszkodik.