Gesztenye virág

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

Ezt a képet születendő kislányom születésére készítettem 2009 évben. Annyira szép volt ismerősöm kertjében a virágzó gesztenyefa, hogy lencsevégre kaptam.

Halász Judit : Én nem születtem varázslónak Én nem születtem varázslónak csodát tenni nem tudok És azt hiszem már észrevetted a jó tündér sem én vagyok, De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném vannak még csodák. Refr.: Hát mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, A lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot. Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék áruld el Nekem! Nincsen varázspálcám mellyel bármit eltünthetek, És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet. De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném vannak még csodák. Refr.: Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot. Hát, mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék áruld el Nekem! Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázs köpenyem Hogy holnap is még veled leszek sajnos nem ígérhetem. De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném vannak még csodák. Refr.: Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot. Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem! 3x 

A vadgesztenye vagy vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó fafaj. Nagy termetű, 30-35 m magasra növő lombhullató fa, koronája árnyékot adó, díszfaként is közkedvelt. Levele összetett, fogazott. Makktermése, a vadgesztenye kupacsa zöld, a gesztenyénél kevésbé tövises, magja fényes, vörösesbarna színű, nem ehető, de a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is felhasználja.

Szorgos dolgozók!

A méhek repülő rovarok, amelyek közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. Külön vonalat képviselnek az Apoidea főcsaládban, jelenleg az Anthophilák közé soroltak. Megközelítőleg 20 000 ismert fajuk létezik, habár sokuk nincsen leírva, illetve besorolva. Ennek köszönhetően a számuk feltehetően magasabb. Az Antarktiszt kivéve az összes kontinensen előfordulnak.

A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollenek többségével lárváikat etetik. Táplálékukat a hosszú proboscidesszel, (komplex, összetett nyelvvel) kaparinthatják meg a virágokból. A hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Minden fajuknak két pár szárnya van, és ezek közül a hátsó pár kisebb.

Hold 2009.05.05

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A képen a 2009.05.05.-i hold látható. Hajdú-Bihar megyei Bárándon a kertemből szemlélve. :)

Kislányom másnap született meg! :)

Pierrot : Meglesett a Hold Álarcot kötök bús képű művész leszek s meg sem értenek rám néznek és látni fogják őt, a költőt, a nyughatatlan vándort Máskor jelmezt veszek fel, éjszínű bársonyruhát ezüst ékszerrel Szerelmet színlelek, és lám, a ruhán lágyan végigsimít a Hold Ő az, aki ért, Ő az, aki félt, Ő az örök égi láng mi útjaimon elkísért Ismerem már rég, éjjeli vendég Ő az, aki arra volt s látott, ahogy senki még; Meglesett a Hold Maszkot rajzolok, a nagyvilágra nyelvet öltök, mint vásott krampuszok követelek hatalmat és nőt, százkettőt, s még egy hordó erős bort De érzem, magam sosem vagyok fáraszt már a kosztüm-tréfa, színes maskara levetkőzöm teljesen s az éj befogad, s ott a fák fölött a Hold Ő az, aki ért, Ő az, aki félt, Ő az örök égi láng mi útjaimon elkísért Ismerem már rég, éjjeli vendég Ő az, aki arra volt s látott, ahogy senki még; Meglesett a Hold Felemelkedtek a pálcák és a dobokat illették higgadt kezek lassú ütéseivel aztán a sípok és a citerák s végül az ének csendült fel s a boszorkány kecses táncot lejtett pompás jelmezében A nagy csarnok megtelt bűvös illatokkal s az öt hang zenekarrá lett a térben A mennyei Isten pedig boldog volt és elégedett Ő az, aki ért, Ő az, aki félt, Ő az örök égi láng mi útjaimon elkísért Ismerem már rég, éjjeli vendég Ő az, aki arra volt s látott, ahogy senki még; Meglesett a Hold

Villámlás - Báránd

A villám nagy energiájú, természetes légköri elektromos kisülés. Keletkezhetfelhő–felhő és felhő–föld között. Áramerőssége a 20-30 000 ampert is eléri, kivételes esetekben meghaladhatja a 300 000 ampert is.

A villám elektromos gázkisülés, ami felhőn belül, felhők között, vagy a talaj és felhők között jön létre. Többnyire vonalas szerkezetű, de van felületi villám is, amely a felhők felületén keletkezik. Ritkább jelenség a gömbvillám. A villám keletkezése a felhők vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására, széttöredezésére vezethető vissza. A tulajdonképpeni villámot elő villám vezeti be, amely több lépésben ionizálja a levegőt, és így egyre nagyobb szakaszát vezetővé teszi. Eközben a földfelületről (vagy az ellentétes előjelű elektromossággal feltöltött felhő felől), főként a kiemelkedő részekből megindul az ellentétes előjelű elektromosság áramlása a felhő felé. Ugyanazon az ionizált légcsatornán több villám is áthaladhat. A kisülésben szállított töltésmennyiség mindössze 1-2 C, az átlagosan 0,2 s-ig tartó kisülési időtartam alatt 30-40 000 amperes áramerősség lép fel. A villám sebessége 180 km/s. A hőmérséklet elérheti a 30 000 K-t.

Ha a villám homokos talajba csap, üvegszerű anyag keletkezik, aminek a neve fulgurit.

Iker szivárvány

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A kép a Hajdú-Bihar megyei Hajdúszovát határában készült. A képen két szivárvány látható.

A szivárvány olyan optikai jelenség, melyet az eső vagy páracseppek okoznak, mikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk, és spektrumára bomlik. Az ív külső része vörös, míg a belső ibolya. Ritkán látható, az ún. dupla szivárvány, amelynél egy másik, halványabb ív is látható, fordított színekkel. Előfordul, hogy a szivárvány ív formája is megváltozik, repülőgépből nézve körnek látszódik, vagy ún. tűzszivárványt is létrehozhat, amennyiben a fény jégkristályokon törik meg, megfelelő körülmények között. A szivárvány akkor alakul ki, ha a levegőben lévő vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri. Akkor a leglátványosabb a jelenség, ha az égbolt felét még felhők borítják, a szemlélő pedig a napnak háttal áll. Így a kialakuló szivárvány élesen elválik a mögötte lévő sötétebb háttértől. Gyakran látható szivárvány szökőkút mellett is. A kertben is létrejöhet, mikor porlasztott vízcseppekkel öntöz valaki napos időben. Ritkán látható az ún. fehér szivárvány [1], amit holdfényes estéken lehet látni. Mivel az emberi szem gyengén érzékeli a színeket halvány fénynél, a szivárvány fehérnek hat. Megfelelő technikával készített fényképen azonban előtűnnek a szivárvány színei. A szivárvány színeit a fehér fény szétszóródása okozza, amint az áthalad az esőcseppeken. A fény először az esőcsepp felületén törik meg, az esőcsepp túloldalán visszaverődik, majd kilépéskor ismét törést szenved. Ezt azt eredményezi, hogy igen változatos szögben léphet ki a fény, a legerősebb 40-42° körül távozik. A szög független a csepp méretétől, számít viszont a víz törésmutatója. A tengervíznek magasabb a törésmutatója (erősebben törik meg benne a fény) mint az esővíznek, így a tenger fölött kialakuló szivárványnak kisebb a sugara, mint a szárazföld fölöttinek. Ez a különbség szabad szemmel is látható. A törés mértéke függ a fény hullámhosszától, ami a színekért is felelős. A kék fény (aminek kicsi a hullámhossza) nagyobb szögben törik meg, mint a vörös (ami a legnagyobb látható hullámhosszú fény), azonban, mivel a csöpp hátuljában található a fókuszpont, ezért a színek sorrendje felcserélődik, és a vörös lesz „fölül” és az ív külső szélén. (lásd az ábrán) A közhiedelemmel ellentétben a fény a csöpp hátulján nem szenved el teljes visszatükröződést, a fény egy része kilép. Azonban ez a fény nem képez egy másik szivárványt a szemlélő és a Nap között, mivel az ott távozó fény közel sem olyan erős, mint a látható szivárvány, így az ott kilépő színkép inkább újra fehér fénnyé áll össze, ahelyett, hogy szivárványt alkotna. A szivárvány valójában nem az égbolt egy különleges pontján keletkezik, hanem a szemlélő és a Nap helyzetétől függ. Minden esőcsepp ugyanabba az irányba továbbítja a fényt, de csak néhányukból származó fény éri el a szemlélődőt. Ez az, ami a szivárvány képét adja annak a szemlélődőnek. A szivárvány mindig az égbolt nappal átellenes részén van, és az ív belső része kissé világosabb a külsőnél. Az ív középpontja (ha szemben van a szivárvánnyal) a megfigyelő feje által vetett árnyék meghosszabbítása, pontosabban az antiszoláris pont (ami nappal a horizont alatt van), ami akkor válik láthatóvá, ha a szemlélődő feje és annak árnyéka 40-42 fokos szöget zár be. Ebből adódóan, ha a nap 42 foknál magasabban van, akkor a szivárvány a horizont alatt keletkezik, ezáltal nem látható. Kivételt képez az, ha a szivárványt egy hegy tetejéről, vagy egy vízesés aljáról, (lásd fent) vagy repülőgépről nézik. Lehetséges egyszerű kerti locsolóval is szivárványt létrehozni, ám fontos, hogy sok (ezáltal kisméretű) csepp keletkezzen. Nehéz egy teljes ívet lefotózni, mivel az 84°-os látószöget igényel, ez egy 35mm-es géppel számolva kb. 19 mm-es lencsét igényel, azonban a legtöbb fotósnak csak 28 mm-es nagylátószögű lencséje van. Repülőgépről egy teljes kör látható, közepén a repülőgép árnyékával. Néha egy halványabb és vastagabb másodlagos szivárvány is látható. A másodlagos szivárványokat az okozza, hogy a fény egy része a csöpp elejéről is visszatükröződik, és 50-53°-ban távozik. A második tükröződés eredményeként, a másodlagos szivárvány színei fordítottak, a kék van kívül és a vörös belül. A megvilágítatlan sávot a két szivárvány között felfedezőjükről alexander szalagnak hívják. Ennél is ritkább a háromszoros szivárvány, sőt, néhány megfigyelő jelentett négyszeres szivárványt is, melyben a legkülső ív hullámzott. Ezek a szivárványok a nap és a szemlélődő között helyezkednek el, megnehezítve az észlelésüket. Sokszoros szivárványokat először Felix Billet (1808-1882) írt le. Laboratóriumi körülmények között jelentősen könnyebb sokszoros szivárványokat megfigyelni, összegyűjtött fényel, nevezetesen lézerrel. Hatodlagos szivárványt először K. Sassan figyelt meg 1979-ben HeNe (hélium-neon) lézert használva. Argon-ion lézert használva 1998-ban kétszázadlagos szivárványt is megfigyeltek. Néhanapján egy szivárványhoz kapcsolódó jelenség fordul elő, mikor az ív alatt számos halvány, elmosódott szivárvány tűnik fel, ami nagyon-nagyon ritkán a másodlagos ívnél is látható. Ezek valamicskét elkülönülnek, és a színeik sem egyeznek meg az elsődleges szivárvánnyal. Ezeket létszámon felüli szivárványnak nevezik, és létezésüket nem lehet a klasszikus geometriai optikával magyarázni. A perzsa asztrológus Qutb al-Din al-Shirazi (1236–1311) volt az első, aki pontos leírást kívánt adni a szivárványokról. Végül a tanítványa, Kamal al-Din al-Farisi volt, aki pontosabb matematikai leírást készített. Európában először Robert Grosseteste, majd Roger Bacon foglalkozott a problémával, utóbbi az Opus Majus c. munkájában írta le a kristályokon és vízcseppeken megtörő fény szivárványszerű színeit.

Napbújócska

Link a kép orszagalbum.hu oldalán lévő adatlapjára

A kép a Hajdú-Bihar megyei Földes határában készült a 42.sz főútról fényképezve. A képen a nap sugarai törnek át a felhők egységes vonulatán, mint ha fátyolt terítettek volna rá.

Felhő a légkörben lebegő, apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza. A talaj közelében lévő formája a köd. Felhők alatt azokat a diszperz rendszereket értjük, amelyek a fény útjában jól látható akadályt képeznek. Felhők akkor keletkezhetnek, ha a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, és megindul a kicsapódás (kondezáció). Ehhez feláramlás, vízgőz, füst, kondenzációs illetve jégképző magvak szükségesek. A feláramlásnak négy oka lehet: 1. a talaj felmelegedése, 2. orográfiai (amikor a vízszintes légáramlást a domborzat emelkedésre kényszeríti), 3. a felszíni légtömegek összeáramlása (konvergencia), 4. időjárási frontok. A felhők alakjának, anyagának, magasságának együttes figyelembevételével a Meteorológiai Világszervezet elkészítette a felhők összesített rendszerezését. Az egyes felhőfajták képeit a Nemzetközi Felhőatlasz tartalmazza. A felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik és a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy adott felhő nem tartozhat egyszerre több fajhoz. Latin szavakat használtak a megjelenés, felhőalap magasságának leírására. Ezt az osztályozást az angol kémikus, Luke Howard készítette 1803-ban. A használt szavak: * cirrus, jelentése: hajtincs * stratus, jelentése: rétege * cumulus, jelentése: rakás * nimbus, jelentése: eső

A viharok napja! - 2013.06.10